¤ Prológus ¤

Egy esküvő, amin részt veszek, s kivételesen nem dolgozom. Ritka pillanatok egyike, hiszen minden időmet kiteszi a munkám. Az angol Vogue magazin divatfotósa vagyok, halomszámra kapom a munkákat. Sok-sok hírességgel lehetőségem van találkozni, valamennyire megismerni őket. Fotózás előtt teljesen más emberként látom őket. Van, aki közvetlen, van, aki ódzkodik a kapcsolatkialakításoktól. Némelyikük álarcot visel, de van, aki fotózás közben veszi ezt le. Furcsa, nem is akarom megérteni ezeket az embereket. Szeretem a munkám, és szívesen csinálom.

Viszont most pihenek, vagyis próbálok. A barátnőm esküvőjén ünneplünk, és az ünneplő sereg felét ismerem, így nem nagyon tudok menekülni az ismerős arcok közül. A délután folyamán több mint húszszor kellett elmesélnem, hogy hogyan alakul az életem. Unalmas és rémesen bosszantó. Erőltetett, felszínes mosoly, sajnos ez megy nekem, a munkám során számos olyan személlyel dolgozom együtt, akik idegesítenek vagy épp nem szimpatikusak, ilyekor előveszem a műmosolyt és megúszom a kellemetlen pillanatokat. Nos, ez így történt most is.

-          Zaklatnak? – karolt belém a gyönyörű menyasszony. Csodásan festett, sugárzott a boldogságtól, irigyeltem is érte. Engem elkerül a szőke herceg, valamiért nem akad a nyomomra. Ennek ellenére örültem a boldogságának, megérdemli.

-          Ne is mondd. – sóhajtottam. – Csak szeretnék elvegyülni, iszogatni a pezsgőmet.

-          Tudom. Ha zaklatnak, csak szólj, elintézem. Abigail, valamit nem mondtam el... – sajnos nem fejezhette be a mondandóját, ugyanis az újdonsült férj karon ragadta és a táncparkettre cipelte.

Vicces táncot mutattak be, pontosabban egy betanult koreográfiát, ami manapság szokássá vált az ifjú pár között. A násznép szakadt a nevetéstől, s bevallom, engem is kacagásra késztetett a látvány. Peter, Lily férje szörnyű, botlábú táncos. Egyszer alkalmam volt táncolni vele, hát a nagylábujjam három napig sajgott. Együtt viszont aranyosan mutattak, látszott, hogy rengeteg gyakorlás és igyekezet rejlik azokban a mozdulatokban. Hosszú percekig néztem őket, ahogyan mindenki, észre sem vettem, hogy valaki mellém állt. Egy pillanatra néztem csak rá. Elegánsan volt felöltözve, adott rá, hogy alkalomhoz illő legyen a ruházata. Ismerősnek tűnt, de nem tettem ennek jelentőséget. A szemem sarkából láttam, hogy bámul. Feszélyezett, mit kell nézni? Akkor inkább mondjon valamit, vagy lesse a lényeget, az ökörködő ifjú párt.

-          Peter sosem fog meg tanulni táncolni, nevetséges, amit művel. – szólt hozzám, majd belekortyolt az italába.

-          Ez így van. De kedves tőle, hogy ebbe belement, zsarolást érzek a dolog mögött. – ahogyan rám pillantott, azonnal tudtam ki ő. Hiszen mindenki ismeri, talán nincs is ember a földön, aki ne hallott volna róla. Azonnal átfutott az agyamon, hogy ő vajon emlékszik-e rám? 12-13 évesen találkoztunk utoljára, azóta eltelt 12 év.

-          Lily erős személyiség, biztosan igazad van, Peter-t nem egyszerű rávenni efféle tevékenységre.

Percekig álltunk egymás mellett, olykor tett felém egy-egy megjegyzést, de semmi több. Biztosra vettem, hogy nem emlékszik rám. Fájt, rosszul esett. Én szinte azonnal felismertem, persze ez köszönhető annak is, hogy naponta látni valamelyik újság címlapján, de anélkül is tudnám ki ő. A gyerekkori legjobb barátom. Minden időnket együtt töltöttük, énekeltünk, papás-mamást játszottunk, egymás mellett ültünk az iskolában. Még cukorgyűrűt is kaptam tőle, amit a mai napig egy dobozban őrzök. Aztán hirtelen elköltöztek és sosem láttam többé. Nem tudtam az új címét. Most viszont újra összefutottunk, de azt sem tudja, ki vagyok.

Halkan elosontam és tovább álltam.

- Várj! – szólalt meg az ismerős hang mögöttem. Megfordultam és a szemébe néztem. A lelkemig hatolt a tekintete…

***

Sziasztok!

Felkerült a Prológus, ami egy kicsit elindítja a történetet. Sok-sok lényeges dolgot nem akartam még elárulni, ez a történet folyamán úgyis ki fog derülni.

Remélem, hogy tetszik majd nektek és számíthatok továbbra is Rátok!
Olvassátok el a TÖRTÉNET bejegyzést is, ahol röviden le van írva a sztori lényege!

puszillak titeket

Cami