A sminkem kész volt, felöltöztem, teljes díszben vártam a
messiásra. Liam azt ígérte, hogy értem jön, viszont addig még háromnegyed óra
volt hátra, szóval tőlem teljesen szokatlanul túl hamar készültem el. Ültem a
kanapén, kapcsolgattam a TV-t. Úgy éreztem magam, mint egy kamasz, aki várja az
első szerelmét az első randin. Ilyenkor azonban rám tört a szánalom érzése,
hiszen megmagyarázhatatlan volt mindez, ami zajlott bennem. Egy szimpla baráti
beszélgetésről volt szó, nem gondolok semmi másra. Nincs rá okom, Liam egy
kedves srác, nem mellesleg piszok jól néz ki, de barátnője van. Különben sem
kezdenék egy régi baráttal. Azt gondolom ez mindent elrontana, azt pedig nem
szeretném. Szóval efféle buta gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben vártam
Liam érkezésére.
A percek óráknak tűntek, de ennek ellenére eltelt az idő
és izgatottan készülődtem, miután meghallottam a csengőt. A gyomrom görcsbe
rándult és remegő kézzel nyitottam ajtót.
-
Wow, nagyon jól nézel ki! – üdvözölt Liam, köszönés
nélkül.
-
Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. Indulhatunk? – zavarba
jöttem, próbáltam terelni a témát és tovább lépni, a ki hogy néz ki témán.
-
Persze, mehetünk. – mosolygott. Arca békésnek tűnt.
Bezártam a lakást és elindultunk a lift felé. Amíg leértünk
a földszintre, eszembe jutott az a tipikus lift jelenet, amikor egy nő és egy
férfi beszorul a liftbe, órákig bent rekednek, így hát beszélgetni kezdenek,
majd hevesen egymásnak esnek. Amíg ezen agyaltam, Liam-re pillantottam és fülig
elpirultam a titkos gondolataim miatt. Hál’ Istennek, hogy nem tudunk egymás
gondolataiban olvasni, mert most biztosan kínosan érezném magam.
Beérve az étterembe elfoglaltuk az előre lefoglalt helyünket
és italt rendeltünk. Mivel Liam egy ismert személyiség, igyekeztünk olyan
asztalt foglalni, ahol nem hemzsegnek az emberek, magyarán az étterem egyik
eldugottabb sarkában vacsoráztunk. Nem élem a sztárok életét, maximum a munkám
miatt olykor belelátok a mindennapjaikba. Ez az élet, amiben Liamék is élnek
nem lehet egyszerű, hiába szeretik és nem tekintik mindezt munkának.
-
Nem kérdezted anyukádat a levelekkel kapcsolatban? –
szólalt meg Liam, miközben az étlapot nézegette.
-
Nem, eszembe sem jutott. Biztos jó címre küldted? –
néztem rá felhúzott szemöldökkel, persze pontosan tudtam mi lesz a válasza.
-
Istenem, Abi, nem vagyok hülye. 12 évig a szomszédod
voltam, szerinted nem tudom megjegyezni a címed?
-
Igaz, ez buta kérdés volt. Akkor nem tudom. Nem értem
mi oka lett volna a szüleimnek eldugdosni a leveleket. Ez baromság!
-
Tudom, csak akkor is érdekes. Engem legalábbis
idegesít.
-
Én nem foglalkozom vele, olyan régen volt már, kár ez
miatt törni a fejünket.
-
Tudom, igazad van, csak hónapokig írogattam, te egy
árva szót sem válaszoltál, és azért nem egy levélről van szó, hanem kb. 12
levélről.
-
Valóban furcsa, de tényleg nem kaptam semmit. Pedig
vártam.
-
Azért ha beszélsz anyukáddal, kérdezd meg. Kíváncsi
vagyok mit válaszol.
-
Tényleg ilyen fontos?
-
Nekem igen.
-
Jó, rendben. Megkérdezem tőle, nem tud-e valamit a
levelekről.
-
Kössz!
-
És amúgy milyen a barátnőd? Mióta vagytok együtt?
-
Sophia számomra a tökéletes lány. Már 4 éve vagyunk
együtt. Igazából a hosszú kapcsolatok híve vagyok, előtte több évig voltam
együtt az exemmel, Danielle-el.
-
Az hosszú idő. És el tudja fogadni ezt az életet, amibe
belecsöppent általad?
-
Az elején nehéz volt, rengeteg bántást kapott a
rajongóinktól, legfőképp az őrültebb, fanatikusabb részétől. Megviselte őt
lelkileg, de aztán helyrejött, megtanulta kezelni és nem foglalkozni ezekkel.
Sok pozitív élmény is éri, szóval próbál ezekből erőt meríteni.
-
Na ezt jó hallani. – Liam olyan szerelemmel mesélt a
barátnőjéről, hogy talán pasit nem láttam még így beszélni a kedveséről.
Irigylésre méltó és rendkívül kedves.
-
És te? Van most valakid?
-
Nincs, egy ideje nincs. Nem is kell, nincs rá
szükségem. Megvagyok én egyedül is.
-
Huhha, csak nem leszel vénkisasszony? – mosolygott.
-
Nem, erről nincs szó.
-
Valaki nagyon megbánthatott, ha ennyire bezártad a
szíved.
-
Valóban megbántottak. A vőlegényem a saját ágyunkban
hempergett az egyik munkatársával. Hazamentem a munkából és ott találtam őket.
Filmbeillő jelenet volt, bár örültem volna ha nem én vagyok az egyik résztvevő.
Ciki volt. Persze ment a magyarázkodás, hogy félreértem, meg hasonló, de úgy
gondolom ha két ember meztelenül fekszik az ágyban, abban nincs mit félreérteni.
Na mindegy, ennyit erről. Ennek már két éve, azóta nem volt kapcsolatom.
-
Egy éjszakás sem?
-
Egyszer, de megbántam, nem vagyok ilyen típus.
-
Pont ilyennek gondollak. A exed pedig egy barom, amiért
egy ilyen csodálatos nőt hagyott futni, én biztosan nem tettem volna a helyében. – ez kedves tőle.
-
Aranyos vagy! Mindenesetre most nem hiányzik senki az
életemből. Dolgozom, otthon vagyok, néha haza megyek Wolverhampton-ba anyuékat
meglátogatom. A tiedhez képest unalmas az életem.
-
Néha én is ilyen életre vágyom. De csak néhány perc
erejéig járnak ilyen gondolatok a fejemben, egyébként szeretem a munkám, a
srácokat, a rajongóinkat.
Jó volt vele beszélgetni, jól esett az érdeklődése amit
felém mutatott. Érdeklődött a családomról is, arról kinek hogy megy a sora
mostanság. Kiderült, hogy Liamnek született egy kishúga, nem sokkal azután,
hogy elköltöztek. Meglepett, azt hittem két gyereknél megállnak a szülei.
Meséltem anyuékról, az öcsémről, aki igazi Casanova hírében
áll otthon, 18 éves, és csak úgy bomlanak érte a csajok. Szerencsére jó
testvérek vagyunk, hetente hívjuk egymást, és többé-kevésbé mindenről beszámol,
ami vele történik.
Ahogyan beszélgettünk, rájöttem, hogy minden pajzán
gondolat, ami vele kapcsolatban eszembe jutott pillanatok alatt szertefoszlott.
Hallani a kedves szavakat, a jelzőket, amiket a barátnőjére mondott, rájöttem,
hogy nem úgy akar találkozni velem, ahogyan talán én szerettem volna. Persze,
ha nem így beszélne róla, akkor sem mennék bele semmibe, hiszen tudom milyen
megcsalt személynek lenni, nem akarok az érme másik oldalává sem válni. Egy
kellemes, őszinte baráti estét töltöttünk el kettesben, komoly, felnőtt
problémákat, élményeket megbeszélve. Jól éreztem magam, és minden (majdnem) úgy
alakult, ahogyan azt elterveztem. A vacsora után sétáltunk a belvárosban,
szerencsére csak kevesen ismerték fel Liam-et, és bizakodtunk abban is, hogy
senki nem készített fotót, ami másnap egy újság címlapján virít hazug
szöveggel. Bár Sophia tud a találkozásunkról, így más véleménye nem igazán számít.
Fél 11-ig sétálgattunk, jó volt vele lenni, bár attól
tartok, hogy én más szemmel nézek majd rá ez az este után, mint ahogyan ő néz
rám. De tudom kezelni az érzelmeim, és ez valószínűleg csak szimpla fellángolás
a részemről, így nincs mitől tartanom. A séta után hazavitt, és a lakásom
ajtajáig kísért.
-
Jó este volt, egy élmény volt veled tölteni. – az ilyen
kijelentések csak rátesznek egy lapáttal az amúgyis reménytelen érzéseimre.
-
Számomra is kellemes volt, örülök, hogy össze tudtuk
hozni és ennyi mindent megbeszéltünk. Remélem nem ez volt az egyetlen alkalom.
– próbáltam kicsikarni belőle egy második találkozót, természetesen csakis
baráti alapon.
-
Összejöhetünk máskor is. Uhh, ez kicsit furán hangzott.
Szóval, persze találkozhatunk máskor is. Talán elhívom Sophiát is, legalább
összeismerkedtek. Neked is sokat mesélte rólam, ő is sok infót hallott rólad
általam, úgyhogy akár barátnők is lehettek majd.
-
Ez szuper ötlet! Megbeszéljük majd! – persze, minden
álmom Liam-mel és a barátnőjével tölteni az estémet. Mindenképpen be kell
újítanom egy fickót, hogy ne érezzem magam gyertyatartónak.
-
Remek! Jó éjszakát Abigail. – a szeme mosolygott, s
ahogy elköszönt, magához ölelt és megpuszilta az arcom. Biztosan elpirultam,
idióta vagyok. Szimpla baráti ölelés és baráti puszi. Azt hiszem egyre többször
hangzik el a fejemben a barát szó. Tipikus tagadás és mentegetőzés a részemről.
Elindult a lift fele, s megnyomta a hívógombot. A lift
pillanatok alatt megérkezett és belépett a kinyíló ajtón. Felém intett és rám
mosolygott. Ezzel el is tűnt a bezáródó lift ajtó mögött.
Bementem a lakásba, és lehuppantam a kanapéra. Bekapcsoltam
a CD-lejátszót és Michael Bublé lágy dallamaira feküdtem a pamlagon.
Átgondoltam az egész estét, a felém tett gesztusokat és komolyan irigylem Sophiát,
amiért ilyen remek pasija van, mint Liam. Szerencsés lány, bár hallotta volna,
miként beszélt róla. Ez a hajó elúszott Abigail, törődj bele. Igyekeztem
összeszedni a csalódott lelkemet-testemet és elindultam a fürdőszoba felé. A
lejátszót olyan hangerőre kapcsoltam, hogy a zuhany alatt is lehessen hallani
Bublé tökéletes hangját. Lemostam a sminkem, levettem a ruhám és a frissítő,
langyos víz alá menekültem. Imádom a vizet, azt ahogyan a vízcseppek a bőrömet
érintik és ahogyan végig folyik egészen a lábujjaimig. Előző életemben biztos
hal lehettem, csak az lehet az oka, hogy a víz megszállottja vagyok. Fél óráig
áztattam magam, ha tovább folytatom, úszóhártyáim nőttek volna. Törölközőbe
tekertem magam és tiszta pizsama után néztem a gardróbban. A hálóruhám egy
rövidnadrágból és egy ujjatlan felsőből állt. Meleg van, a légkondit pedig
képtelen vagyok elviselni alváshoz. Így egyedül a ventilátor nyújt némi
vigaszt.
Éjfélt mutatott az óra, de nem tudtam aludni. Állandóan Liam
arca lebegett a szemeim előtt, illetve a szenvedés, amiért ilyen barom vagyok,
hogy pár kedves szó miatt sóvárgok érte. Nem értem magam, azok után meg főleg
nem, hogy ódákat zengett kedves Sophiáról. Amúgy utána néztem a neten, és szép
lány, Liam-nek van ízlése. Bár kissé műnőnek tűnik, de ez biztosan csak a
bennem zajló féltékenység miatt van. Fittnek és üdének éreztem magam, nyoma sem
volt az egész napos munkának és késői időnek. Zenét hallgattam, laptopoztam,
böngésztem a neten a csapatról, az előző barátnőkről. Kissé őrültnek és megszállottnak
láttam magam kívülről, de ezt szimplán kíváncsiságként fogtam fel. Viszont az
idilli tevékenységemet a csengő szakította meg, s elképzelni sem tudtam, ki
kereshet éjfélkor, pont engem. Felkeltem, a laptopot a dohányzó asztalra tettem
és ajtót nyitottam.
-
Üdv hercegnő, én lennék a lovag, Sir Mr. Louis
Tomlinson . – na erre nem számítottam.
-
Sir Mr.? Jesszus, te totál részeg vagy. Mit keresel
itt? – értetlenkedve álltam előtte, nem értem miért hozzám jött.
-
Nem részeg, csak egy kicsit spicces.
-
Nem szívem, te részeg vagy. Nagyon is.
-
Mindegy, gondoltam meglátogatlak. Úgyis magányosan
üldögélsz itthon és Bubléra sírod el a bánatod.
-
Nem vagyok magányos, teljesen jól vagyok. Örülök, hogy
jöttél, de szerintem elég késő van már, jobb ha hazamész, én is pihennék.
-
Ne már. Tudod honnan gyalogolok? Hát egészen… Öhhm,
honnan is? Várj át kell gondolnom. A Royal Pub-ban voltunk Niall-el, aztán
átmentünk egy másik helyre, meg onnan is egy másikba. Aztán ő elment egy
barátjával, én meg sétálni indultam. Szóval sokat gyalogoltam, hogy
meglátogassalak. Ne zavarj már el, légyszi.
-
Jó, tudod mit, gyere be. Mert mindenkit felébresztesz a
hangoskodásoddal.
-
Köszi, aribari vagy. – beljebb lépett, én pedig
becsuktam az ajtót. - Van valami piád?
Gyerek még az idő.
-
Van, de nem kapsz. Szerintem eleget ittál már, nincs
szükségem arra, hogy végig hányd a lakásomat.
-
Ne legyél már ilyen gonosz. Most nézd meg, órákig
gyalogolok, hogy felvidítsalak és legyen egy jó estéd, erre meg ilyen vagy. Nem
lesz ez így jó. – nem tudtam eldönteni, hogy sírja vagy nevessek Louis
hülyeségein, de abban teljesen biztos voltam, hogy egyhamar nem zavarom őt
haza.
-
Inkább ülj le, kapsz egy pohár kólát, hogy józanodj.
Beszélgetünk, már amennyire lehet most veled és eltöltünk egy jó estét.
-
Azt hiszem bepisiltem.
-
Tessék?
-
Nedves a nadrágom.
-
Na ne idegesíts! Hány éves vagy, kettő basszus? Nehogy
összepisild a szőnyegem, mert agyonverlek.
-
Miért, perzsa? – nézett rám megszeppenve.
-
Nem, IKEA-s. De akkor sem szeretném, ha hugyos lenne.
Vedd le, kimosom, lehet, hogy csak leöntötted magad. Addig kapsz egy plédet és
így nem kell egy szál semmiben rohangálnod.
-
De ne lesd meg a kukimat.
-
Te hülye vagy, nem vagyok kíváncsi a… Mindegy. Vedd le,
add ide. Addig tölts kólát, találsz a hűtőben. Mindjárt jövök.
Louis levette a nadrágját, amit próbáltam nem nézni. Bár
igen nehéz volt, egyrészt azért mert kb. másfél éve nem láttam boxeralsós pasit
a lakásomon, másrészt pedig egy örökké valóságnak tűnt, mire Louis megszabadult
ettől az egy ruhadarabtól. Nem foglalkozott a pléddel, amit adtam neki, a
konyhába ment, s mint aki otthon lenne, kotorászni kezdett a hűtőben. Én addig
bedobtam a mosógépbe és elindítottam a legrövidebb programot. Hangos pukkanásra
lettem figyelmes. Louis épp egy üveg pezsgőt ivott, egyenesen az üvegből.
-
Mit csinálsz? Azt mondtam kólát tölts, ne pezsgőt bonts!
– förmedtem rá, de nem hatotta meg a dühöm.
-
Igyunk egy kicsit, csak egy keveset. Ígérem nem iszok
többet. Egyetlen pohár. Koccintunk arra, hogy ősszel megjelenik a 6. lemezünk.
Na? Ennyit megtehetsz, mint édes rajongónk.
-
Nem vagyok a rajongótok. Az áldott jó szívem… Oké, de
egy pohár. Aztán kóla, egyszer ki kell józanodnod.
Louis poharat keresett, és mindkettőnknek töltött. Féltem,
hogy mi lesz ebből, hiszen a pezsgő és egy piszkosul szexi boxeralsós pasi
eléggé csábító egy ilyen este alatt…
***
Sziasztok!
Sajnálom a késést, csak most volt időm befejezni az új részt. Köszönöm azoknak, akik írtak és pipáltak az előző résznek. Nagyon nagyon örültem mindegyiknek!
Kérlek Titeket, hogy most is jelezzetek vissza felém, akár PIPA akár KOMMENT formájában. Úgy vettem észre, hogy csökkent a pipák és az írásos vélemények száma, ami nagyon elszomorít. Nem tudom, hogy azért mert nem olyan jó, amit csinálok, vagy mert nincs mindenkinek ideje olvasni. Bízom a támogatásotokban továbbra is!
Köszönöm szépen!
CSATLAKOZZATOK A FACEBOOK csoporthoz továbbra is! :)
puszi, Cami
Fhu ez is nagyon jo lett...nekem nagyon tetszett az a resz mikor Louis kozolte hogy o be pisilt es ha leveszi a nadragjat ne lesse meg a...nagyon jo siess a kovivel :* :3
VálaszTörlésKöszönöm szépen, nagyon örülök a pozitív véleményednek.
TörlésTök jó, hogy tetszett a Louis jelenet, számomra is ez volt a rész kedvenc jelenete!
Hamarosan érkezem a folytatással! :)
puszillak♥
Uuuuuristen Cami.!
VálaszTörlésNagyon jó,imádom:)
Nagyon jókat mosolyogtam egy-két párbeszéden de a kedvencem az "aribari" volt.Nagyon-nagyon tehetséges vagy.!!!
Légyszi siess a köviveel!
Köszönöm és köszönöm! Elképesztő aranyos vagy! :)
TörlésÖrülök, hogy mosolyt csalt az arcodra néhány jelenet, ezért már megérte írni!
Köszönöm a kedves jelzőt, jól esik, hogy ezt gondolod!
Igyekszem a következő résszel!
puszi♥
Louis!!!
VálaszTörlésElnézést, kicsúszott...
Annyira, de annyira látnod kéne most az arcom... Mivel anya mellettem ül, visszafogom magam, de azért látványos változásokat értél el az arcszerkezetemnél a rés jóvoltából. :-)
Liam nagyon aranyos volt, és teljes mértékben megértem a lány érzelmeit. Ki ne lobbanna lángra Liam Payne közelében? Istenem... Akkor is földhöz vágnám magam, ha csak bedobnánk a sarkon egy hotdogot. :-D
És Louis...!!! Édes Istenem, hát még részegen is annyira cuki!
Nem gondoltam volna, hogy így összegabalyodnak, de megmondom tisztára őszintén, én örülök, hogy Louis ez az ember. Annyira édes, és tökéletes, és aranyos, és kedves, és aranyos... Befejeztem.
Várom a folytatást! :-)
xx
Kíváncsi lettem volna az arcodra, máskor vedd fel kamerával és küldd el! :D
TörlésA hot-dogos kijelentésedet osztom, én valószínűleg elájulnék még ettől is. Liam annyira édes srác, hogy valószínűleg azonnal a karjaiba omlanék és kanállal kellene összeszedni, úgyhogy megértem a lány érzéseit én is!
Louis, mindenhogyan cuki!
Mindenhol Harry van, vagy ő a főszereplő vagy ő a gaz csábító, én imádom Louis-t és most szánok neki komolyabb szerepet! :)
A jelzőkkel pedig abszolút egyetértek! :D
Örülök, hogy írtál és köszönöm a véleményed!
puszi♥
Siess nagyon jóó!!! :) Xx C.
VálaszTörlésNagyon köszönöm!
TörlésIgyekszem! :)
puszi♥
Jujj Louis egy kicsit becsiccsentett de nem szamit el nezzuk neki... nem igaz?? :))
VálaszTörlésNagyon csodalatos lett ez is mar annyira vartam. Tudom mindig ezt irom de nagyon nem tudom h mast mit irhatnek mert mindegyiket nagyon varom es mindegyik nagyon de nagyon tetszik mindig.
Mindig nezegetem naponta h mikor rakod fel a reszt vagy h mar van-e resz, mert mondom nagyon varom oket.
Kerlek siess a kovivel:*
Puszi Betty;)
Pontosan, elnézzük! Ő így is irtó cuki! :)
TörlésDe aranyos vagy, iszonyat jól esik, hogy ennyire várod az új részeket! Az pedig csak melengeti a szívem, hogy tetszik és mindezt meg is osztod velem!
Köszönöm szépen!
Hamarosan jön a folytatás!
puszillak♥
Jókat nevettem a Louis-s jeleneten :) én személy szerint csak azért olvasom már egyre ritkábban mert nincs rá annyi időm :( ne aggódj nagyon jó amit írsz csak így tovább :)
VálaszTörlésNa, sikerült elérnem a célom, ugyanis a Louis jelenettel mosolyt akartam csalni az arcotokra! Sikerült!! :)
TörlésKöszönöm szépen, hogy jónak tartod, nem is tudod mennyire boldoggá teszel vele!
puszi♥