*Louis szemszöge*
Egész éjjel forgolódtam az ágyamban. Soha nem éreztem még
ennyire feszültnek magam, főleg egy olyan dolog miatt, aminek értelme sincs.
Laza embernek érzem magam, aki próbálja úgy felfogni az életet, hogy az a
legjobban süljön el. Most viszont egy roskadt bábu testébe bújtam, akinek
mindennap maga a pokol. Gyenge lettem, vagyis azzá váltam. Egy nő miatt, egy
olyan nő miatt, aki semmit nem érez irántam, akiért reménytelenül sóvárgok és
játszom a jó barátot. Azt mondják az énekesek egyben színészek is, ezt csak
megerősíteni tudom. Azt kell mutatnom, hogy jól vagyok, mert nem akarom, hogy
sérülékenynek lásson. Szinte nem is ismer, így nem tudhatja milyen vagyok
valójában. Önző embernek mondanám magam, aki sokszor saját magát helyezi
előtérbe. Viszont a családomért és a barátaimért elásom az önzőségem és bármit
megteszek értük. Most is ekképpen cselekszem. Feladom a saját érzéseimet a
barátom boldogsága érdekében. Ugyanis Liam kedveli Abigail-t, bármennyire is
tagadja. Amióta felbukkant újra az életében azóta. Napról napra egyre jobban.
Csak magának kellene bevallani és változtatni az életén. Talán mégsem annyira
harmonikus a kapcsolata, mint azt ő gondolná. De erre neki kell rájönnie, én nem
segíthetek. Egyet tehetek: mélyre temetem az érzelmeim a barátomért.
A tükörbe nézve megijedtem magamtól, szörnyen festettem.
Karikás szemek, sápadt arc, kócos haj. Beléptem a zuhanyzóba és engedtem
magamra a forró vizet. Kissé beteges a forró víz mániám, főleg hogy kint 30
fokot mutat mindennap a hőmérő. De reggel szükségem van erre, hajnali 6-kor meg
pláne. Negyed óráig áztattam a testem, majd törölközőbe csavartam magam és a
gardróbom felé vettem az irányt. Rendezett sorban tornyosultak a ruhák százai a
gardróbszobában. Kiválasztottam egy térdig érő farmer nadrágot, egy fehér
alapon kék csíkos felsőt és egy converse cipőt. Megittam az erős, fekete, erőt
adó kávémat és elindultam az autómhoz. A próbaterem volt a cél, ahol az egész
napomat töltöttem. Készülünk az új turnéra, ami még elég távolinak tűnt, tekintve
hogy hat hónap volt a kezdésig. De cseppet sem sok ez az idő. Egy ilyen
koncertsorozatnál alapos felkészülésre van szükség. Mind a zenészeknek, mint
pedig nekünk szükségünk van a megfelelő összehangolódásra, a tökéletes munka
érdekében.
A próbateremhez érve Niall kocsiját pillantottam meg, ő
érkezett elsőnek. Leparkoltam, majd bementem az épület ajtaján. A bajomat
igyekeztem nem mutatni, nem akartam, hogy a társaim, a barátaim észrevegyenek
bármit is.
-
Na helló haver! -
üdvözölt a szőke srác, felállt a székből és pacsit adott.
-
Szia! – elfogadtam a kezdeményezést, majd lepakoltam a
táskám az egyik karfás székbe.
-
Hosszú éjszakád volt? Újabb szilikoncica? – nézett rám
kíváncsian Niall.
-
Szögezzük le, hogy a természetesség híve vagyok, annak
ellenére, hogy egyszer szilikonmellű csajjal jöttem össze. Egyébként meg
egyedül töltöttem az éjszakát, otthon az ágyamban.
-
Bocs, csak elég ramaty állapotban vagy, mint aki egész
éjjel nem aludt.
-
Van benne igazság, nagyjából két órát aludtam, csak
forgolódtam jobbra-balra.
-
Gond van? Feszélyez valami?
-
Niall, megint átkapcsoltál pszichiáter üzemmódba. Semmi
gond, jól vagyok, csak nagyon meleg volt, zavart.
-
Miért nem kapcsoltad be a klímát?
-
Nem szeretem, idegesít.
-
Mióta?
-
Na jó, hagyjál kérlek! – mordultam rá. Niall különös
képessége, hogy a tudtodon kívül kihozza belőled az igazságot. Kérdéseket tesz
fel, és annyira elveszel bennük, hogy észre sem veszed, hogy kimondtad a bajod.
Ezt akartam elkerülni. Nem kell, hogy tudjon róla és tanácsokat osztogasson.
Szinte nincs is miről beszélni.
-
Jól van, leálltam. De ha elmondanád, meghallgatlak.
-
Köszi!
A mosdóba mentem, menekültem a helyzet elől, úgy
viselkedtem, mint egy lány. Nem tudom mióta lettem ilyen gyáva. Megmostam az
arcom hideg vízzel, hátha kisimulttá válik. Nem éreztem magam annyira
fáradtnak, viszont az arcom nem erről árulkodott. Ahogyan a szöszke mondta,
tényleg szar állapotban voltam, mint aki egész éjjel bulizott és másnaposan
dolgozna. Szörnyű látvány.
Hangokat hallottam kintről, utoljára igazítottam a hajamon,
és csatlakoztam a többiekhez.
-
Jó reggelt emberek! – széles mosoly, színlelt jó kedv.
-
Hali! – köszönt Harry! – Mitől vagy ilyen fitt?
-
Két óra alvás és egy bögre gyilkos kávé miatt, azt
hiszem.
-
Jesszus, aludj éjszaka, azért van. – motyogott Liam, miközben a babzsákba
huppant.
-
Kössz tesó, ha nem mondod, nem is jövök rá!
Mindenki fáradt volt, így nem sokat beszélgettünk.
Belevágtunk a munkába. A fiúk idővel feloldódtak és megkezdődött a folyamatos
röhögés, piszkálódás. Örültem ennek, legalább jobb kedvre derültem. Az egész
nap ezzel telt, este fáradtan, de jó érzéssel fejeztük be a próbát. Éppen
hazafelé készülődtünk, amikor Niall jelent meg mellettem.
-
Beleszerettél, igaz? – minden előzmény nélkül tette fel
a kérdést, szinte köpni-nyelni nem tudtam. Néztem rá, azt várva, hogy ne
kelljen válaszolnom. – Nem értelek, hiszen együtt jártok. Vagy ennyire
megijedtél az érzelmeidtől? Egyszer neked is érezned kell az igaz szerelmet.
Talán most jött el ez a pillanat.
-
Ez nem ilyen egyszerű… - feleltem.
-
Miért? Mi benne a bonyolult? – tárta szét karjait. Mély
lélegzetet vettem és belekezdtem a mondandómba.
-
Pont az a bonyolult benne, hogy nem járunk együtt. Ez
csak látszat, hazugság.
-
Mi van? – Niall értetlenkedve pillantott rám.
-
Abigail Liam-et kedveli, nem pedig engem. Csak Liam
tett egy kijelentést, ami felbosszantotta és bosszúból kitalálta, hogy együtt
vagyunk. Azóta tart ez a színjáték, én pedig belepusztulok ebbe az egészbe.
-
Azta. Erre nem számítottam. – ledöbbent attól, amit
hallott. Valóban nem mindennapi dologról van szó.
-
És Liam? Ő mit érez?
-
Hát igazából tudja az igazat, elmondtam neki. Tudom,
hogy ő is kedveli a lányt, csak fél kimondani, hiszen kapcsolatban él, amit
ezidáig teljesen boldognak hitt, de miután kezd kibontakozni nála, hogy milyen
érzelmeket táplál Abigail iránt, megijedt attól, hogy talán nem is Sophia az
igazi. Mondtam, hogy eléggé bonyolult.
-
Tehát Liam is érez valamit, csak nem akarja magának
bevallani. Közben átveritek Abigail-t, hiszen már Liam is tudja, hogy nem
vagytok együtt. Jól értettem?
-
Igen, így van! – válaszoltam halkan.
-
És miért nem beszél valamelyikkőtök Abigail-el?
-
Mert Liam szeretné, hogy ő mondjon el mindent. Szóval a
lány beleesett a saját csapdájába.
-
Ennek az egésznek mégis te vagy a legnagyobb
elszenvedője. Hiszen szereted, mégsem lehetsz vele… Igaz?
-
Valahogy így! De nem vagyok ez az érzelgős típus, túl
leszek rajta. Csak most kurva szarul érzem magam, hogy sóvárgok valaki iránt,
aki szarik rám.
-
Ezek szerint semmi nem volt köztetek?
-
Hát, csak egy éjszaka. De még a „színjáték előtt”.
-
Jesszus Louis, kész szappanopera ez a hármas.
-
Megtörtént, mindketten élveztük és nem bántuk meg.
Akkor úgy éreztem talán lehet valami, hiszen Abigail nem ilyen típus, de aztán
közölte, hogy túl bonyolult az élete, nem fér bele semmi komoly.
-
Veled nem, de Liam-mel igen?
-
Fogalmam sincs.
-
De Liam vele szeretne lenni?
-
Jó kérdés, nem tudom rá a választ.
-
Szerintem beszélj Abigail-el. Mondd el neki, hogy mit
érzel. De ne azt, hogy „jaj de kedvellek”, hanem a valódi érzelmeidet. Tudnia
kell!
-
Baromság, teljesen felesleges. Elmondta, hogy a barátjaként
tekint rám, nem fogok hülyét csinálni magamból. Meghúzódom a háttérben, hagyom,
hogy megoldják egymás között ezt az egészet, én pedig idővel túl leszek rajta.
-
Biztosan ezt akarod?
-
Nem ezt akarom, de kénytelen vagyok így tenni.
-
Én itt vagyok, bármikor, ha beszélgetnél. Van kedved ma
elmenni az egyik londoni ír pubba?
-
Kössz tesó! Jó fej vagy! És igen, van. Rúgjunk ki egy
kicsit a hámból, nem vagyok nyávogós kislány, még ha az elmúlt fél órában annak
is tűntem. – nevettem.
Ilyenkor jövök rá, hogy piszok hálás lehetek a csapatnak. Ők
a legjobb barátaim, szinte a testvéreim. Nem csak az ökörködésben, hanem a
bajban is számíthatok rájuk. Ezért rendkívül hálás vagyok nekik, csak talán nem
mondom elégszer, hogy mennyire fontosak nekem.
Niall-el kilencre beszéltük meg a találkozót. Mivel a központtól tíz percnyire lakom, így Niall autóval jött el hozzám, onnan pedig besétáltunk a
centrumba. Buli után pedig a kanapén biztosítottam neki alvóhelyet.
Felelősségteljes felnőttek lettünk, még ha olykor nem is tűnünk annak. Szóval
alkoholmámoros állapotban nem ülünk autóba.
Két facér, sztárpasi az éjszakában egyértelműen csak nyerő
lehet. Bár nem éppen a csajok felszedése volt az első számú feladat. Inkább a
szórakozás, az, hogy nem kell gondolkodni, csak inni és jól érezni magunkat.
Ahogy beértünk a Niall által említett kocsmába, úgy éreztem magam, mint Barney
és Ted az Így jártam anyátokkal című sorozatból. Csak épp nem tudtam eldönteni,
hogy melyikünk a menő Barney, illetve az olykor lúzer Ted.
Magamat az utóbbiban tudtam az adott helyzetben elképzelni.
Szerencsétlennek éreztem magam a magabiztos szöszke mellett, aki meglepő
lazasággal ült le az egyik kialakított boxba és hívta hozzánk a pincért.
Feltűnésmentesen akartunk üldögélni és iszogatni, amit
mondanom sem kell, nem éppen a legegyszerűbb abban a városban, ahol a
kukásembertől kezdve a kertészig mindenki ismeri valamilyen szinten a bandát.
De a hely alkalmazottjai biztosítottak minket arról, hogy nem lesz gond, csak
érezzük jól magunkat. Így is történt. Néhány rajongó jött oda hozzánk
autogrammot és közös képet kérni. Ez jó érzés, még ennyi idő után is. És
egyikünk számára sem volt terhes.
Ír whisky-t ittunk, egymás után sokat. Már a hatodiknál
tartottunk, amikor Niall-el megbeszéltük, hogy elég szar itt a whisky, hiszen
semmi hatása sem volt. Amikor viszont felálltunk és a mosdó felé vettük az
irányt, rájöttünk, hogy igenis jó minőségű italokról van szó, mert alig tudtunk
megállni a lábunkon, nem hogy a férfi wc-be beletalálni. Nevetséges röhögésbe
kezdtünk és próbáltuk végezni a dolgunkat. Azt nem tudom milyen állapotban
hagytuk ott a mosdó helyiséget, egyet tudok, a sors ott baszik ki velem, ahol
csak tud. Kiérve a mosdóból megpillantottam a lányt, aki jelen esetben
megkeseríti az életem.
-
Te, az ott nem Abigail? – nézett rám Niall és átkarolta
a vállam. – Lehet, hogy követett. Lehet, hogy lesifotós és csak érdekből
barátkozik velünk. Vagy kém.
-
Biztosan az, és holnap tele lesz az újság, hogy Niall
Horan és Louis Tomlinson részegen összepisilte a férfi mellékhelységet.
-
Basszus, tényleg! – Niall megfogta a kezem, és a
helyünkhöz mentünk. Mint két meleg fickó, kézen fogva jövünk ki a WC-ből. A
whisky viszont annyira fejbe vágott, hogy ez sem érdekelt. Mikor leültünk egy
újabb pohár alkohol pihent az asztalon és várt arra, hogy elfogyasszuk.
-
Remélem nem vesz észre! Elvégre elég sokan vannak itt.
-
Szerintem te pontosan azt akarod, hogy észrevegyen!
-
Dehogyis!
-
Akkor rácsesztél, mert felénk közeledik. Basszus, jól
áll a hajam? - igazgatta Niall a frizuráját.
-
Mi van? – kétségbeesett tekintetem nem kapott megfelelő
választ. Ott állt mellettünk, gyönyörű volt mint mindig. Utálni akartam, amiért
szenvedek miatta, de másodpercek alatt elmúlt a generált ellenszenvem és újból
kiszolgáltatottá váltam. – Mielőtt bármibe is belekezdenél, Niall tudja, hogy
nem vagyunk együtt, így nem kell megjátszanod magad.
-
Sziasztok! – köszönt, mintha a füle mellett engedte
volna el a kijelentésem.
-
Hallottad, amit mondtam? – nem értettem, miért nem
reagál rá.
-
Igen, és tudomásul vettem. Csak gondoltam ide jövök és
köszönök. Vagyis köszönünk. Srácok ő a legjobb barátnőm, Lily. Mielőtt részegen
letámadnátok, tudnotok kell, hogy alig egy hónapja házas, így esélyetek sincs
nála.
-
Mi senkit nem támadunk le, nem vagyunk állatok. És
részegek sem, teljesen jól vagyunk. – egy frászt. Be voltunk rúgva, nem is
kicsit. De nem kell, hogy igaza legyen.
-
Ahogy gondoljátok! Nem vonom kétségbe azt, amit
állítasz. – felelte higgadtan, már-már idegesítően.
-
Miért vagy ennyire…? Fúúú, az őrületbe kergetsz. Valld
be, hogy ezt akarod elérni.
-
Louis, kérlek állj le. Túlzásba viszed a dolgokat, nem
akarlak idegesíteni, szerintem az alkohol miatt vagy ennyire kibírhatatlan, de
ne aggódj, már megyünk is. Csak szerettelek volna üdvözölni titeket, elvégre
barátok vagyunk! – ekkor jöttem rá, hogy mit érezhetett Abigail, amikor Liam
hasonló módon jellemezte a kapcsolatukat. Ha szeretsz valakit és a barát,
esetleg a testvér szót hallod a szájából, ami titeket jelent, abban a
pillanatban ezer darabra törsz. Liam akkor összetörte a szívét, most pedig a
lány törte össze az én szívemet. Millió kis darabra esett szét és a vagányságom
azonnal eltűnt és egy kiszolgáltatott alak vette át a helyét.
-
Igazad van, miért ne jöhetnél ide, hogy köszönj nekünk.
Most viszont menni készültetek, nem?
-
Mi szórakozni jöttünk. – mondta, hangja megváltozott,
eltűnt belőle a kedvesség. Kifejezéstelenné vált.
-
Niall, azt ígérted megmutatod a másik helyet is. Túl
sok időt töltöttünk itt, kezd unalmassá válni.
-
Persze, addig rendezem a számlát. Viszlát lányok! –
Niall mindent értett, a pulthoz ment, hogy kifizesse az italokat.
-
Hát érezzétek jól magatokat! – mondtam, indulni
készültem.
-
Louis, mi a baj?
-
Tudom milyen érzés ha összetörik a szíved. Egy cipőben
járunk. De nem vagyok hajlandó tovább színlelni. Beszélj Liam-mel, joga van
hallani az igazságot, méghozzá a te szádból. Szép estét!
Rezzenéstelen arccal hagytam el Niall-el a kocsmát, belül
viszont összeroskadtam. Hazudik az a férfi, aki nem érzett még ilyen fájdalmat.
Nem csak a nők szívét lehet összetörni, a férfiak szíve sem kőből van. Nálam
talán senki nem tudhatja jobban. A családomat és a barátaimat mindennél jobban
szeretem, de nőt igazából még nem szerettem, teljes szívemből. Talán még
Eleanor-t sem. Most viszont, ahogy az ír szöszke is mondta, komoly érzelmeket
váltott ki belőlem egy olyan lány, aki sosem fog így érezni irántam. Pofára
estem, az arcom a padlót súrolja, ijesztően közelről. De tudomásul kell vennem
és hagyni, hogy talán a legjobb barátom boldog legyen. Ez már csak rajtuk
múlik. Éljenek a lehetőséggel, úgy ahogy akarnak. Élni akarom az életem,
összeszedni a darabjaimat és újból egy életvidám emberré válni. Mert most csak
árnyéka vagyok önmagamnak és mindezt egy nő miatt. És még a pasik a szemetek.
Sok esetben előfordul, de a lányok is kegyetlenek tudnak lenni, még ha olykor
akaratukon kívül sebzik meg a férfi lelket. Most már tudom milyen igazán
szeretni és milyen igazán csalódni. A legrosszabb, hogy időm nem volt
szerelmesnek lenni, mert azonnal megéreztem a csalódás keserű ízét. Az eset
tanulsága, hogy még nem jött el számomra a nagy Ő, Abigail más embernek jelenti
az Igazit, aki bízom benne, hogy értékeli őt és végre be vallja magának, hogy
az élet egymásnak teremtette őket. Ha mindketten rájönnek arra, hogy milyen
lenne az élet egymás nélkül, és nem akarják tovább ezt az életet élni, én ott
leszek és mosollyal az arcomon örülök a boldogságuknak… Mert egy igaz barát
mindig így tesz…
Sziasztok Drága Olvasóim!
Millió és még annál is több bocsánat, amiért ennyi idő telt
el a legutóbbi rész óta. Munkával és tanulással teli heteken vagyok túl, de
végre eljött a lazítás ideje és igyekeztem, hogy hozni tudjam az új fejezetet.
Ez most egy kicsit más lett, egy olyan személy szemszögéből
mutatta be a történtet, akinek az érzései azt gondolom nyilvánvalók, mégis a
felesleges harmadik szerepét tölti be. Viszont ő ennél több… Remélem látni
fogjátok és érezni azt, amin keresztül megy.
Várom a vélemények bármely formáját, PIPA és KOMMENT, továbbra
is ezt kérem. Számítok Rátok és Köszönöm a kitartást és a türelmet!
Karácsony után jön az ÚJ RÉSZ!
BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK!
Millió puszi, Cami
Azt hiszem, legutoljára még Amelia írt, de hát eljött ez a nap is. :-D
VálaszTörlésÚj névvel, de törtlen lelkesedéssel olvasom a történetet.
Annyira szeretem ezt a Louis-t, hogy azt el nem tudom mondani.. Annyire kedves karaktere van és szeretni való.
Szép, hogy a barátja miatt képes lemondani a szerelemről, az esélyről, hogy normális kapcsolata lehet. Sajnálom, hogy Abigail ekkora kalamajkát okozott az egész színészkedéssel, ahogy leírtad, itt Louis a legnagyobb vesztes. Gyakorlatilag áldozat.
Kedves jelenet volt, amikor Niall próbálta kihúzni a gödörből. Csak egy ír pub van Londonban? Szegény srác ráfaragott. De egyetértek vele. Nem kell kedveskednie Abigailnek, minden miatta van, tartja neki a hátát.
Remélem minden jobbra fordul majd! :-)
xx
Képtelen vagyok megszokni az új neved, kell még egy kis idő! :D
TörlésLouis eddig több oldalát is megmutatta: a bunkósága miatt kissé ellenszenvesnek tűnik, viszont van egy kedves, sebezhető oldala is, amit ritkán, szinte soha nem mutat meg. Azt akartam, hogy most mindenki megismerje ezt a Louis-t is, aki önzetlenül taszítja el a saját érzelmeit.
Abigail pedig nagy zűrt csinált, egyedül kell megoldania.
Köszönöm, hogy írtál! :)
puszi♥
Hello!
VálaszTörlésSzivszaggató volt olvasni, hogyan törik össze Louis szive. Szurkolok Liamnek és Abi-nek, viszont Lou-t nagyon sajnálom, hisz tényleg beleszeretett a lányba. Remélem nemsokára ő is megtalálja az igazit.
Nagyon jó volt a rész, imádtam minden egyes sorát. Egy-egy részt kétszer is elolvastam, csakhogy jobban megmaradjon bennem.
Fantasztikusan irsz és izgalmas a cselekmény. Nagyon jó letudod irni a szereplők érzelmeit és engem ez fogott meg igazán.
Nagyon várom már a következő részt. Hozd minél hamarabb!
xxxxx Jule
Örülök, hogy tetszett a rész, és hogy érezhető volt Louis szenvedése. Hangsúlyozni akartam, hogy min megy keresztül, hogy egy lány milyen érzelmeket tud pont belőle kiváltani, aki eddig sosem volt a szerelem megszállottja. Szuper, hogy te megtaláltad az érzelmi súlyt, ami az egész részt jellemezte.
TörlésKöszönöm szépen a kedves szavakat!
puszillak♥
Zenét hallgatva és olvasva a csodás történeted egyszerűen elképesztő. Ha ismernéd személyesen Louist, szerintem még akkor se tudnád leírni jobban az érzelmeit, csodás-csodás és csodás, elképesztő, más szavakat nem tudok erre mondani. Mintha mellette lennék és nekem mondaná annyira át jött az egész történet.
VálaszTörlésHa valaki ilyen barátot mondhat magának, mint amilyen Louis, az nagyon szerencsés, mert kevés ilyen ember van aki eltaszítja magában a fájdalmakat és egyéb más mindent a barátja boldogságáért. Ez egy történet ami sokmindenkinek a kedvence köztük nekem is és már a történetben annyira látszik az valóban, hogy olyanok egymásnak, mint a testvérek. Eggyütt töltötték a kamaszkoruk fenypontját, a legfontosabb időben amikor egymásra szükségük volt és ott voltak egymásnak mind végig és még most is és még sokáig-sokáig.
Nagyon várom már, hogy mi fog kisülni az egészből, hogy vajon Abigeil elmondja-e Liamnek az egészet, és hogy mit fog szólni Abi mikor megtudja, hogy Liam mindvégig tudott az egészről.
Neked is Békés Boldog Karácsonyt!!!! :)
Puszii Betty♥
Nagyon édes vagy, köszönöm szépen a drága jellemzést. :)
TörlésNagyszerű, hogy átjött az érzelem, ez volt a fejezet legmeghatározóbb pontja, ez ölelte át az egész részt és nagyon jól esik, hogy sikerült elérnem azt, hogy szinte eggyé válj az adott szereplővel, ez esetben Louis-val.
Louis valóban igaz barát, akár keresztbe is tehetne, nem mégsem. Önzetlen, és a társát helyezi előtérbe, miatta mond le a saját érzéseiről.
Hamarosan kiderül, miként alakul a folytatás!
Köszönöm! :)
puszi♥
Hurrá! Már annyira vártam, hogy ha hét évvel fiatalabb lennék, biztos teleírtam volna itt és a csoportodban. (de én nagyon türelmes ember vagyok ám:DD)
VálaszTörlésSzegény Louis szenvedései nekem olyan... ö. "Megkapja, amit érdemel" szenvedésnek tűnik. Mindig arról emlékezik meg, hogy ő mennyire nem szeretett egy nőt sem igazán, és mennyire csajozós, érzéketlen. Most pedig ő kapja meg egy nőtől, aki talán megváltoztatott benne vaalmit. A sors fintora. Egyenlőre még nem tudom, hogy sajnáljam-e vagy ne. De valószínűleg később még sajnálni fogom.
Ki kell, hogy térjek rá; Niall jó barát, elmentek iszogatni, néhány évvel később van. Volt egy pillanata a résznek, amikor ez túl valóságossá vált. Niall, mint néhány évvel idősebb és jó eséllyel érettebben viselkedő férfi, valamennyire ittas állapotban. Ez normál esetben nem tetszene, és nem tetszik, hogy most tetszett. (Mit tettél velem?) Egyébként ez a pillanat az volt, mikor fizetni ment. Annyira előttem volt. Félelmetes.
Szeretem ezt a történetet:DD
~xx
Ez aranyos, díjazom a türelmed! :D
TörlésVan benne igazság, eddig valóban érzéketlen volt és nem értékelte úgy a nőket, ahogyan most teszi. Viszont most megkapta azt, hogy szeret valakit, aki nem pont társként tekint rá, hanem barátként. Kíváncsi vagyok, később kivált-e belőled sajnálatot.
A jelenet, amit kiemeltél, abszolút "felnőttes" volt, nagyon jól ráéreztél. Miközben írtam, elképzeltem a szituációt és rájöttem, hogy bizony, itt már tényleg felnőttek a srácok.
Örülök, hogy szereted, ohh nem is tudod mennyire!
Köszönöm szépen!
puszillak♥
Mivel Louis az egyik kedvencem ezért nagyon jó volt róla olvasni. Nekem személy szerint tetszett a bunkó Louis , vicces Louis , érzelmes,kedves Louis. Megint nagyot alkottál:) Kellemes Ünnepeket!!! :)
VálaszTörlésÉn is nagyon szeretem Louis, Liam-mel ketten nálam abszolút viszik a pálmát, ezért is szeretek vele kapcsolatban írni. Azt gondolom mindenkinek több arca, jelen esetben Louis-nak is, aki hol kedves, hol bunkó, hol pedig humoros. Ez abszolút kedvtől függ, próbálom több szerepben is megmutatni.
TörlésKöszönöm, hogy írtál és azt is, hogy tetszett a fejezet!
Boldog Új Évet kívánok!
puszi♥